Jób megalázkodik az Úr előtt, az Úr pedig megáldja őt.

Jób 42,1-3.5-6.12-16

Az Úr szavára Jób így válaszolt:

˝Most már tudom, hogy mindent megtehetsz, Uram, és hogy egyetlen gondolatunk sincs rejtve teelőtted.

Igazad van: »Ki az az oktalan, aki gondviselésedet értelmetlennek mondja?«

Valóban balgán szóltam én olyanról, ami meghaladja bölcsességemet.

Eddig csak szóbeszédből hallottam rólad, Uram, de most saját szememmel látom, hogy ki vagy.

Korholom tehát önmagamat, és bánom bűneimet, porban és hamuban!˝

Jób életének következő szakaszát az Úr még jobban megáldotta, mint a korábbit.

Lett neki hatezer tevéje, tizennégyezer juha, és ezer iga ökre, ezer szamara.

Született hét fia, és három lánya is: Jemima, Kasszia, Kerenhappuk.

Az egész földön nem volt három olyan szép leány, mint Jób leányai.

Jób örökrészt is adott nekik fiútestvéreik között.

Száznegyven évig élt még Jób ezek után.

Meglátta nemcsak gyermekeit, hanem negyedízig való unokáit is.

Majd meghalt öregen, évekkel gazdagon megáldva.

Zsoltár: 118,66.71.75.91.125.130 

Igazi jóságra, okosságra és bölcsességre oktass engem * mert én hiszek parancsolataidban.

Igen jó nekem, hogy megaláztak engem, * hogy bizonyságaidat megtanuljam.
 
Jogosan ítélsz, Uram, ezt jól tudom, * igazad volt, hogy megaláztál.

Rendeléseid léteznek ma is, végzéseid szerint, * mert neked szolgál a mindenség.
 
Parányi szolgád vagyok csupán, * adj értelmet, hogy tudjam végzéseidet.

Ragyogva világít szavad fénye, * értelmessé teszi a kicsinyeket.

A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé.