Pál nem emberektől, hanem Istentől nyerte apostoli küldetését.

Gal 1,13-24

Hallottátok már, hogy milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében: könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát, és romlására törtem. A zsidó vallásosságban nemzetemből számos kortársamat felülmúltam, mert vakbuzgó követője voltam atyáim hagyományának.

De amikor úgy tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, és hirdessem őt a pogányoknak: nem hallgattam a testre és a vérre, és Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, és nála maradtam tizenöt napig. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Isten előtt vallom, hogy amit most írok: Nem hazugság.
Azután Szíria és Cilicia tartományába mentem. Júdea Krisztusban hívő egyházai előtt én még ismeretlen voltam. Csak ennyit tudtak rólam: ˝Aki nemrég üldözött minket, az most hirdeti azt a hitet, amelynek azelőtt romlására tört.˝ S magasztalták miattam az Istent.

Zsoltár: 138,1-3.13-15 

Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem, * tudod, ha leülök, vagy ha fölkelek.

Gondolataimat messziről is ismered, † szemmel tartod jártomat-keltemet, * jól látod minden utamat.
 
Egész bensőmet te alkottad, * anyám méhében te szőttél egybe engem.

Magasztallak, hogy oly csodásán alkottál, † csodálatos minden műved, * lelkem jól tudja mindezt.

Csontjaim nem voltak rejtve előtted, † amikor létrejöttem a rejtek ölén, * és megformáltál az anyaföld mélyében.

Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!