Krisztus az Egyház feje, az Egyház pedig az ő titokzatos teste.

Ef 1,15-23

Amióta értesültem az Úr Jézusba vetett hitetekről, és az összes szent iránt tanúsított szeretetetekről, szüntelenül hálát adok értetek, és imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok. Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőséges Atya adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt.
Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reménységre hívott meg titeket, milyen gazdag az a fölséges örökség, amelyet ő a szenteknek készített, és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma fölöttünk, akik hívőkké lettünk.

Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta őt, és a mennyben jobbjára ültette. Fölé emelte minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezendő méltóságnak, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is.
Mindent lába alá vetett, őt magát pedig az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste, és teljessége annak, aki mindent mindenben betölt.

Zsoltár: 8,2-7      

Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész világon.

Dicsőséged fenségesebb az egeknél, * dicséreted zengi a gyermekek és kicsinyek ajka.
 
Szemlélem az eget, ujjaid műve az, * te alkottad a holdat és az összes csillagot.

Ugyan, mi az ember, hogy megemlékezel róla, * az emberfia, hogy gondot viselsz rá?
 
Az embert kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, † megkoronáztad dicsőséggel és fönséggel, * hatalmába adtad kezed műveit.

Fiad hatalmába adtad * kezed minden művét.