Krisztus az Egyház feje; általa növekszik szeretetben az Egyház.

Ef 4,7-16

Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült kegyelemben. Ezért mondja az írás:
Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.
Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra? Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget. Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk a hitben és az Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljes életkorának mértékére.
Akkor majd nem leszünk többé kiskorú gyermekek, akiket mindenféle megtévesztő emberi tanítás és tévedésbe ejtő álnokság megingat és magával sodor.

Az igazság útján járva szeretetben fogunk élni, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet, (az Egyházat) egybekapcsolja és összetartja a különböző ízületek segítségével és minden tag arányos együttműködésével. Így növekszik Krisztus teste, (az Egyház), és építi fel magát a szeretetben.

Zsoltár: 121,1-2.3-4a.4b-5      

Örvendeztem, amikor azt mondták nekem, * az Úr házába megyünk.

Íme, itt állunk már kapuid előtt, * kapuid előtt, ó, Jeruzsálem.
 
Jeruzsálem városa jól megépült, * részei egymáshoz illenek.

Oda járulnak föl a törzsek, * az Úr népének törzsei.
 
Az Úr Izraelnek törvénybe adta, * hogy ott nevére áldást mondjanak,

mert ott állnak az ítélőszékek, * Dávid házának székei.

Isten házába indulunk, * örömtől dobban a szívünk.