A feltámadáskor Krisztus átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.

Fil 3,17-4,1

Kövessétek a példámat mindnyájan! Figyeljetek azokra, akik úgy élnek, ahogy példámon látjátok. Hiszen – mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom – sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, és az eszüket földi dolgokon járatják.

A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.
Ezért, szívből szeretett testvéreim, örömöm és koronám: Így álljatok helyt az Úrban, szeretteim!

Ter 15,5-12.17-18

Isten egy napon kivezette Ábrahámot sátrából a szabad ég alá, és ezt mondta neki:

˝Nézz föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod őket számolni.˝ Majd hozzáfűzte: ˝Ilyen lesz a te nemzetséged.˝ Ábrahám hitt az Úrnak, Isten pedig beszámította ezt az ő megigazulására.
Majd ismét szólt Isten Ábrahámhoz:  ˝Én vagyok az Úr, aki kihívtalak a káldeai Ur városából, hogy ezt a földet neked adjam birtokul.˝ Ábrahám így válaszolt: ˝Uram, Istenem, miből tudom meg, hogy birtokolni fogom azt?˝

Erre Isten megparancsolta neki: ˝Hozz egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét, egy hároméves bakot, egy gerlét és egy galambot.˝
Ábrahám odahozta neki ezeket az állatokat, majd középen kettévágta őket, és a szétvágott részeket egymással szemben helyezte el; a madarakat azonban nem vágta szét. Akkor ragadozó madarak szálltak a testekre, de Ábrahám elűzte őket. Amikor a nap lenyugodott, Ábrahám mély álomba merült, és félelmetes sötétség szállott rá.

Amikor a nap lenyugodott, és beállt a sűrű sötétség, füstölgő kemencéhez és égő fáklyához hasonló valami vonult végig a szétvágott darabok között. Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrahámmal, és így szólt: ˝Utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom patakjától egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig.˝

Zsoltár: 26,1.7-8.9abc.13-14      

Világosságom és üdvösségem az Úr, * kitől félnék.
Az Úr életem oltalmazója, * kitől rettegnék.
 
Uram, halld meg kiáltó szavamat, * könyörülj rajtam és hallgass meg engem.
Szívem rólad mondta: * ˝Keressétek az ő arcát!˝
 
A te arcodat keresem, Uram, * ne rejtsd el előlem arcodat.
Ne fordulj el haragodban szolgádtól, * segítségem te vagy, el ne taszíts.
 
Hiszem, hogy meglátom az Úr javait, * az élők földjén.
Remélj az Úrban, bátran cselekedj, * szíved legyen erős, és bízzál az Úrban.

Az Úr az én világosságom, * és ő az én üdvösségem.