Fogadd el, nem mint rabszolgát, hanem mint szeretett testvért!

Filem 7-20

Nagy örömmel és vigasztalással töltött el, amit szeretetedről hallottam, mert megnyugvást szereztél a hívek szívének. Ezért – bár Jézus Krisztusra hivatkozva meg is parancsolhatnám azt, ami úgyis kötelességed, mégis – a szeretet alapján inkább kérlek, én, az öreg Pál, aki most Krisztus Jézusért fogságot szenvedek. Fiamért, Onezimuszért könyörgök, akinek bilincseimben én adtam életet (Krisztusban). Egykor haszontalan volt számodra, most azonban számodra is, számomra is hasznos. Úgy küldöm vissza hozzád, mint saját szívemet. Szerettem volna magam mellett tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem fogságomban, amelyet az evangéliumért viselek.

Beleegyezésed nélkül azonban mégsem teszem, hogy jótéteményed ne kényszerből fakadjon, hanem önként vállald. Talán éppen azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad, de már nem mint szolgát, hanem többet: mint szeretett testvért. Mert nekem teljesen az, de neked még inkább: test szerint is, az Úrban is. Ha tehát együtt érzel velem, fogadd őt úgy, mint engem. Amennyiben pedig megkárosított vagy tartozik valamivel, írd az én terhemre. Én, Pál – saját kezűleg írom – én térítem meg. Arról nem is szólok, hogy önmagaddal is nekem tartozol. Bizony, így van ez, testvér! Szeretném, ha örömömre szolgálnál az Úrban. Teljesítsd hát szívem vágyát Krisztusban!

Zsoltár: 145,7-10      

Isten igaz marad örökké, * az elnyomottaknak igazságot szolgáltat.
Az éhezőknek ő ad kenyeret, * kiszabadítja az Úr a foglyokat.
 
Az Úr megnyitja a vakok szemét, * és fölemeli azt, aki elesett.
Az Úr szereti az igaz embert, * a jövevényt megvédi.
 
Az Úr támogatja az árvát és özvegyet, * és elpusztítja a gonoszok útját.
Az Úr uralkodik örökké, * a te Istened, ó, Sión, nemzedékről nemzedékre.

Boldog az az ember, * akinek segítője Jákob Istene!