Szent az Úr, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!

Jel 4,1-11

Én, János, látomásban láttam, hogy kapu nyílt az égen. És hangot hallottam, amely olyan volt, mint a harsona hangja.

Így szólt: ˝Jöjj fel ide! Megmutatom neked, aminek ezután kell megtörténnie.˝
Nyomban elragadtatásba estem. Íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Az ott ülőnek tekintete a jáspis és a karneol drágakő ragyogásához hasonlított. A trón felett smaragd színéhez hasonló szivárvány ívelt. A trón körül huszonnégy szék volt, a székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, fejükön aranykorona. A trónból villám és mennydörgő szózat tört elő. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. A trón előtt kristályhoz hasonló, üvegként csillogó tenger terült el.

Középen a trón előtt és a trón körül négy élőlény, elöl- hátul csupa szem. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második tulokhoz, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik szárnyaló sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül csupa szem. Éj- jel-nappal szüntelenül kiáltották: ˝Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljön!˝

Miközben az élőlények dicsőséget, tiszteletet és áldást zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Letették koronájukat a trón elé, és így kiáltottak: ˝Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te alkottad a mindenséget; akaratod hívott létre és teremtett mindent.˝

Zsoltár: 150,1-6 

Dicsérjétek az Urat szentélyében, * dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!
Dicsérjétek hatalmas tetteiért, * dicsérjétek, mert nagysága végtelen!
 
Dicsérjétek őt harsonaszóval, * dicsérjétek lanttal, citerával!
Dicsérjétek őt dobbal és körtánccal, * dicsérjétek őt citerával és fuvolával!
 
Dicsérjétek őt zengő cimbalommal,† dicsérjétek búgó cimbalom hangjával! * Minden lélek az Urat dicsérje!

Szent, szent, szent az Úristen, * ő a Mindenható!