Krisztus evangéliumának hirdetőire gyakran halál vár, – de övék a végső győzelem.

Jel 11,4-12

Én, János, látomásom közben ezeket a szavakat hallottam:

˝Íme, az én két tanúm! Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, melyek a föld Urának színe előtt állnak. Ha valaki bántani akarja őket, tűz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Ha bárki is ártani merészel nekik, a halál fia. Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső küldetésük napjaiban. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.

Amikor majd tanúságtételüket befejezik, a mélységből felbukkanó vadállat harcra kel ellenük. Legyőzi és megöli őket. Holttestük a nagy város utcáján fog heverni, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, és ahol Urukat is keresztre feszítették. A népekből, törzsekből, nyelvcsaládokból és nemzetekből sokan fogják nézni holttestüket három és fél napon keresztül, és nem engedik, hogy holttestüket sírba tegyék. A föld lakói ujjongani fognak emiatt, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, mert a két próféta terhére volt a föld lakóinak.˝

A három és fél nap elteltével azonban Istentől az élet lelke szállt beléjük, és talpra álltak mindazoknak nagy félelmére, akik nézték őket. Az égből harsány hangot hallottak, amely így szólt: ˝Jöjjetek fel ide!˝ Erre ellenségeik szeme láttára egy felhőben felszálltak a mennybe.

Zsoltár: 143,1.2.9-10 

Áldott legyen az Úr, ő az én segítségem, † ő tanította harcra kezemet, * és ujjaimat viadalra.
 
Ő az én irgalmasságom és erősségem, * menedékem és szabadítom;
ő a védőpajzsom, benne remélek, * aki uralmam alá veti népemet.
 
Új éneket éneklek neked, Istenem, * tízhúrú hárfán zsoltárt zengek.
Diadalra segíted a királyokat, * és szolgádat, Dávidot megóvod a gonosz kardtól.

Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!