János a szentek seregét látja a mennyben, akik Krisztus nevét viselik homlokukon.

Jel 14,1-3.4b-5

Én, János, látomásomban láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állott.

Vele volt (az üdvözültek serege), az a száznegyvennégyezer, aki homlokán viselte Jézus nevét és az ő Atyjának nevét. Szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását és mint erős mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, úgy hangzott, mint amikor a hárfások hárfáikat pengetik. Új éneket énekeltek Isten trónja, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket nem tudta megtanulni senki más, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről.
A Bárány nyomában járnak, bárhová megy.

Ők a megváltottak az emberek közül, akiket Isten elsőknek választott ki magának és a Báránynak. Ajkukon nincsen hazugság: szeplőtlen tisztán állnak Isten trónja előtt.
 

Zsoltár: 23,1-4ab.5-6 

Az Úré a föld, és ami betölti, * a földkerekség és minden lakója.
Tengerek fölé ő rakta alapját, * s a vizek árján ő tartja szilárdan.
 
Ki mehet föl az Úr hegyére, * ki állhat meg az ő szent helyén?
Aki ártatlan kezű, tiszta szívű, * akinek az esze nem jár csaláson.
 
Az nyer áldást az Úrtól, * és megigazulást üdvözítő Istenétől.
Ez az istenkeresők népe, * amely arcát kutatja Jákob Istenének.

Ez az istenkeresők népe, * mely látni kívánja arcodat, Urunk.