A történelmet lezáró isteni ítélet képe az aratás és a szüretelés látomásában jelenik meg.

Jel 14,14-19

Én, János, látomásomban fehér felhőt láttam. A felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. Fején aranykoronát viselt, kezében éles sarló volt.

Egy angyal jött ki a templomból, és harsány hangon odakiáltott a felhőn ülőnek: ˝Lendítsd meg sarlódat, és arass! Itt az aratás ideje. Már érett a vetés a földön.˝ A felhőn ülő a földre vetette sarlóját, és learatta a földet.

Ekkor egy másik angyal lépett ki a mennyei templomból, akinek éles metszőkése volt. Egy harmadik angyal az oltártól lépett elő. Ennek hatalma volt a tűz felett. Harsány hangon kiáltott annak, akinél az éles metszőkés volt: ˝Lendítsd meg éles késedet, és szüreteld le a föld szőlőfürtjeit, mert beértek már a szemek!˝ Az angyal lehajította éles metszőkését a földre. Leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának nagy sajtójába vetette.

Zsoltár: 95,10-13 

Mondjátok a nemzeteknek: * ˝Az Úr uralkodik!˝
Ő tette a földet szilárddá, és az meg nem inog, * ő ítélkezik a népek fölött igazságban.
 
Örvendjen az ég, a föld ujjongjon, * zúgjon a tenger és ami betölti.
Örvendjen a mező, * és minden, ami rajta van.
 
Ujjongjon az erdő minden fája * az Úr színe előtt, mert eljön.
Jön, hogy ítélje a földet, † igazságosan ítéli meg a földkerekséget, * és a népeket hűsége szerint.

Urunk, Istenünk érkezik, * ítélni az egész világot.