Miután Isten mindenkit megítélt tettei szerint, választottainak új eget és új földet ad.

Jel 20,1-4.11-21,2

Én, János, látomásban láttam, hogy egy angyal szállt le a mennyből, akinél az alvilág kulcsa volt.

Kezében pedig nagy láncot tartott. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki nem más, mint az ördög, a sátán, és ezer esztendőre megbilincselte. Letaszította az alvilágba, bezárta és lepecsételte, hogy félre ne vezesse a nemzeteket, amíg el nem telik az ezer esztendő. Azután rövid időre szabadon engedik.

Akkor trónokat láttam. Azok ültek rajtuk, akikre az ítéletet bízták. Továbbá láttam azok lelkeit, akiket Jézus tanúsága és Isten igéje miatt lefejeztek: akik nem imádták a vadállatot és bálványképét, és jelét sem viselték a homlokukon és a kezükön. Ezek életre keltek, és Krisztussal ezer esztendeig uralkodtak.
Aztán nagy ragyogó trónt láttam. A rajta ülőnek tekintete elől menekült a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. Láttam, hogy (Isten) trónja előtt állnak azok, akik egykor meghaltak. Ott állnak nagyok és kicsinyek egyaránt. Azután kinyitották a könyveket. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A holtakat megítélték tetteik szerint, amint a könyvekben fel volt jegyezve. A tenger visszaadta a beléveszett holtakat, a halál és az alvilág is visszaadta halottjait. Valamennyit megítélték tetteik alapján. A halált és az alvilágot tüzes tóba vetették. Ez a tüzes tó a második halál. Aki nem volt feljegyezve az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

Akkor láttam az új eget és az új földet. Az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé. Ezután láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet leszállni a mennyből, az Istentől. Szép volt, mint a vőlegényének felékesített menyasszony.

Zsoltár: 83,3-6a. és 8a.11

Sóvárog és vágyódik lelkem * az Úr udvarába,
szívem és testem * örvendezik az élő Istenben.
 
Még a veréb is otthont talál magának, * és a gerle fészket, ahová fiait helyezze;
a te oltárodnál, Seregek Ura, * én Istenem és Királyom!
 
Boldogok, akik a te házadban laknak, * örökkön örökké dicsérnek téged.
Boldog az az ember, kinek segítsége tőled van; * újult erővel halad az úton.

Íme, az Isten hajléka, * köztünk, emberek között!