A hit hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából.

Szentlecke:

Róm 10,9-18

Azt mondom: Ha száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz.

A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki őbenne hisz. Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura. Ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják. Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

De hogyan hívhatják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Amint meg van írva: ˝Milyen szép annak a lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet!˝
De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért mondja Izajás: ˝Uram, ki hitt abban, amit hallottunk?˝ A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából.
De kérdezem: ˝Vajon nem hallották?˝ Hiszen: ˝Minden földre elhat szózatuk, a földkerekség végéig eljut igéjük.˝

Zsoltár:

Zsolt. 18,2-3.4-5

Isten dicsőségét az egek hirdetik, * a mennybolt vallja kezének művét.

Ezt harsogja át egyik nap a másiknak, * erre oktatja éj az éjszakát.

Nem olyan hang ez, nem olyan beszéd, * hogy meg ne értenéd szavát.

Minden földre elhat szózatuk, * a földkerekség végéig eljut igéjük.

Minden földre * elhat szózatuk.