Az Úr megmutatja mindenható erejét: az őt váróknak mint gyengéd anya, a gőgösöknek mint szigorú bíró.     

Iz 41,13-20

Prófétája által szól az Úr:

Én, az Úr, a te Istened, én ragadtam meg jobbodat. Én szólok hozzád így: Ne félj! Én megsegítelek. Ne félj hát, Jákob, te, szegény féreg, te, maroknyi Izrael. Az Úr mondja ezt neked: Én magam vagyok a te gyámolod. Izrael Szentje, a te Megváltód. Nézd, cséplőszánná teszlek, új és éles fogú cséplőszánná. Hegyeket csépelsz és törsz majd össze, halmokat zúzol pozdorjává. Szélnek engeded majd, és a szél elsodorja őket, a forgószél szétszórja mind. De te ujjongsz majd az Úrban, és dicsekszel Izrael Szentjében. Vizet keresnek a szűkölködők és a szegények, de nincs, a nyelvük száraz a szomjúságtól.

Én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izraelnek Istene, nem hagyom el őket. Folyókat fakasztok a kopár dombokon, és forrásokat a völgyek ölén. A pusztaságot tóvá változtatom, vizek forrásaivá a kiaszott földet. A sivatagban cédrust növesztek, akácot, mirtuszt és olajfát; a pusztában fenyőt ültetek, platánt és ciprust, egymás mellett. Hogy így mindenki lássa és megtudja, meggondolja és megértse: Az Úr keze vitte ezt végbe mind, Izrael Szentje teremtette.

Zsoltár: 144,1 és 9.10-11.12-13ab

Istenem és Királyom, magasztallak téged, * szent nevedet áldom örökkön-örökké.
Mindenkihez jóságos vagy, Uram, * és irgalmas vagy minden művedhez.
 
Magasztaljon téged, Uram, minden műved, * szentjeid áldást mondjanak.
Országod dicsőségéről szóljanak, * és hatalmadat mindenek hirdessék.
 
Hirdessék az emberek hatalmas tetteid, * királyságod fölséges dicsőségét.
A te országod örökkévaló ország, * uralmad megmarad nemzedékről nemzedékre.

Könyörületes az Úr és kegyes hozzánk, * nagy irgalmú és hosszan tűrő.