Látom a megnyílt eget és az Emberfiát!  

ApCsel 6,8-10;7,54-59 

István kegyelemmel és erővel eltelve csodákat és jeleket művelt a nép körében.

Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógáiból némelyek ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal. De bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni.
Miközben hallgatták, haragra gyulladtak, és a fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, látta az Isten dicsőségét, és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: ˝Látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, ahogy az Isten jobbján áll!˝ Erre ordítozni kezdtek, és befogták fülüket. Egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le a ruháikat.

Miközben megkövezték, István így imádkozott: ˝Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!˝ Majd térdre esett, és hangosan felkiáltott: ˝Uram, ne ródd fel nekik bűnül!˝ Amint ezt kimondta, halálba szenderült.

ZSOLTÁR 30,3cd-4.6 és 8ab.16bc és 17

Légy oltalmazó sziklaváram és megerősített házam, * hogy megszabadíts engem!
Erősségem és menedékem te vagy nékem, * nevedért vezess és irányíts engem!
 
Kezedbe ajánlom lelkemet, * megváltottál engem, Uram, igazság Istene.
Ujjongok és örvendezem irgalmasságod miatt, * mert kicsiny voltomat tekintetre méltattad.
 
Ragadj ki az ellenség kezéből, * és azoktól, akik üldöznek engem.
Ragyogjon föl arcod szolgád fölött, * irgalmasságodban szabadíts meg engem.

Én Uram, én Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.