A lelki halálból új életre keltünk, mert szeretjük testvéreinket.  

Szentlecke:

1Jn 3,11-21

Kezdettől fogva azt a tanítást kaptátok, hogy szeressük egymást. Ne legyünk olyanok, mint Káin, aki a gonosztól volt, és megölte testvérét! De miért Ölte meg? Mert cselekedetei gonoszak voltak, testvérének tettei viszont igazak.

Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha a világ gyűlöl titeket! Tudjuk, hogy a (lelki) halálból új életre keltünk, mert szeretjük testvéreinket. Akiben nincs szeretet, az (lelki) halálban marad. Aki pedig gyűlöli testvérét, az gyilkos. Viszont tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sem lehet része az örök boldogságban.
Abból ismerjük meg (Isten) szeretetét, hogy életét adta érettünk. Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. De megvan-e bennünk az Isten szeretete, ha azt látjuk, hogy valamelyik testvérünk szükséget szenved, és elzárjuk előle szívünket, pedig módunkban állna, hogy segítsünk rajta?

Szeretteim, ne csak szóval és beszéddel szeressünk, hanem tettel és igazsággal! Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg szívünket Isten előtt. Ha a szívünk vádol is minket valaminek Isten nagyobb a szívünknél, Ő mindent tud.
Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol, akkor teljes bizalommal lehetünk Istenhez.

Zsoltár: 

Zsoltár: 99,2.3.4.5

Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, * szolgáljatok az Úrnak vigassággal!
Járuljatok színe elé * vidám énekszóval!
 
Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, * övé vagyunk, ő alkotott minket.
Az ő népe vagyunk, * legelőjének nyája.
 
Énekszóval lépjünk be házának ajtaján, * himnuszokkal templomába.
Adjatok hálát néki, * szent nevére áldást mondjatok!
 
Valóban jó az Úr, † irgalma örökké megmarad, * és hűsége nemzedékről nemzedékre.

Ujjongjatok az Úrnak, * minden földek!