Tiszta Forrás
2021. április 10.   
Névnap: Zsolt, Ezékiel

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
30 látogató

Látogatások

- ma: 310
- tegnap: 344
2021.01.12. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2021.01.12. kedd

2021.01.12. kedd
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Jézus, az üdvösség szerzője, a szenvedésben dicsőült meg. 


 

 

 

 

 

 

 

Szentlecke:

Zsid 2,5-12 

Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem az angyalok uralma alá rendelte Isten. Hiszen egy helyen a Szentírásban ez olvasható:
˝Ugyan mi az ember, hogy törődsz vele, az ember fia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad őt, fölébe emelted kezed műveinek.˝


Ha pedig mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami nem volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy uralma alatt lenne minden. De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki (emberi természete szerint) kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért elnyerte a dicsőség és a méltóság koronáját, hiszen Isten irántunk való irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.


Illett ugyanis, hogy Isten – akiért és aki által a mindenség lett, és aki számtalan fiát elvezette az üdvösségre – Jézust, üdvösségük szerzőjét a szenvedésben megdicsőítse. Mert a megszentelő is, és a megszenteltek is ugyanattól az egy Istentől vannak. Ezért (Jézus) nem szégyenli testvéreinek nevezni azokat, akiket megszentelt, amikor azt mondja (Istennek az ő Atyjának):
˝Hirdetlek majd téged testvéreimnek, És a hívek közösségében dicsőítelek téged.˝

 

                                           

Zsoltár: 

Zsolt. 8,2a és 5-9

Urunk, Istenünk, * a te neved széles e világon mily csodálatos.
Ugyan mi az ember, hogy megemlékezel róla, * az ember fia, hogy gondot viselsz rá?
 
Az embert kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, † megkoronáztad dicsőséggel és fönséggel, * hatalmába adtad kezed műveit.
 
Mindent lába alá vetettél, † minden juhot és barmot, * hozzá még a mezők vadjait,
az ég madarait és a tenger halait, * melyek a tenger ösvényét járják.

Fiad hatalmába adtad * kezed minden művét.

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás