Igyekezzünk eljutni a nyugalom helyére, amelyet Isten készít számunkra!

Szentlecke:

Zsid 4,1-5.11

Féltő gonddal óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van az ígéret, hogy bemehetünk a nyugalom helyére. Hozzánk ugyanúgy jutott el az üdvösség örömhíre, mint a hitetlenekhez; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták.

A nyugalom helyére ugyanis csak akkor jutunk el, ha hívők vagyunk. A Szentlélek ezt mondotta: Haragomban kimondtam eskümet, Nyugalmam helyére nem juthatnak el.
A világ teremtése óta Isten művei befejeződtek ugyan, mint ahogy egy helyen, a hetedik nappal kapcsolatban az (írás) megállapítja: ˝A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.˝ Itt mégis úgy nyilatkozik: ˝Nyugalmam helyére nem juthatnak el.˝

Törekedjünk tehát bejutni a nyugalom helyére, nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk!

Zsoltár: 

Zsolt. 77,3 és 4bc.6c-7.8

Hallottuk Isten nagyszerű tetteit, * amint atyáink elmondták nékünk.
Hirdetjük a jövő nemzedékeknek az Úr dicsőségét és erejét, * a csodákat, amelyeket véghezvitt.
 
Mondják el ők is fiaiknak, akik felnőnek, * hogy Istenben bízzanak!
Ne feledjék el Isten tetteit, * és tartsák meg parancsait.
 
Ne legyenek olyanok, mint atyáik voltak: * lázadó és makacs nemzedék,
állhatatlan szívű nemzedék, * amelynek lelke nem maradt hűséges Istenhez.

Isten tetteit * el ne feledjétek!