Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! 

Olvasmány:

1Sám 3,3b-10.19

Sámuel, gyermekkorától fogva Éli főpap mellett az Úrnak szolgált. Az Úrtemplomában aludt, ahol az Isten ládája volt. Az Úr megszólította: ˝Sámuel, Sámuel!˝ A gyermek ezt felelte: ˝Itt vagyok.˝ Aztán odafutott Élihez, és azt mondta: ˝Itt vagyok, hívtál.˝ Éli ezt válaszolta: ˝Én nem hívtalak, feküdj le és aludj.˝ Erre elment, és lefeküdt aludni.

Az Úr azonban újra szólította Sámuelt. Sámuel fölkelt, odament Élihez, és azt mondta: ˝Itt vagyok, hívtál.˝ Ő azt felelte: ˝Nem hívtalak, fiam, feküdj le és aludj!˝ Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, mert az Úr szava még nem nyilatkozott meg neki.
Ezután az Úr ismét szólította Sámuelt, harmadszorra. Az fölkelt, odament Élihez, és így szólt: ˝Itt vagyok, hívtál.˝ Erre Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút. Ezért azt mondta Sámuelnek: ˝Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: »Szólj, Uram, hallja a te szolgád.«˝ Sámuel elment és visszafeküdt a helyére.

Akkor megjelent az Úr megállt előtte és szólította mint az előző alkalommal: ˝Sámuel, Sámuel!˝ És Sámuel így válaszolt: ˝Szólj, Uram, hallja a te szolgád?˝
Sámuel növekedett, az Úr pedig vele volt, és nem hagyta, hogy egyetlen szava is meghiúsuljon.

Zsoltár: 

Zsolt. 39,2 és 4ab.7-8a.8b-9.10

Várva vártam az Urat, * és ő lehajolt hozzám.
Új éneket adott az ajkamra, * Istenünknek zengő éneket.
 
Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, * fülemet azonban megnyitottad.
Nem követeltél égő- és engesztelő áldozatot, * így szóltam akkor: ˝Íme, eljövök.˝
 
A könyvtekercsben rólam írva áll, * hogy akaratodat teljesítsem.
Erre vágyom, Istenem, * törvényed szívemet örömmel tölti el.

Igazságodat hirdetem a nagy közösségben, * ajkam el nem hallgat, Uram, jól tudod.

Íme, eljövök, Uram, * hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.