Jézus saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a mennyei szentélybe, hogy megtisztítsa lelkünket.

Szentlecke:

Zsid 9,2-3.11-14

A szent sátor első részében állt a gyertyatartó és az asztal a felajánlott kenyerekkel. Ezt a részt nevezték szentélynek. A második függöny mögött volt a legszentebb sátorrész, a Szentek szentje.

Krisztus a ránk váró javak főpapjaként jelent meg, és belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem emberkéz alkotott, vagyis nem ebből a világból való.

Nem a bakok és bikák vérével, hanem a saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. Ha ugyanis a bakok és bikák vére és az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg megszenteli őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki a Szentlélek által saját magát adta tiszta áldozatul, hogy az élő Istennek szolgáljunk.

Zsoltár: 

Zsolt. 46,2-3.6-7.8-9

Tapsoljatok, nemzetek, mindnyájan, * ujjongjatok Istennek dicsérő szóval,
mert félelmetes az Úr, a fölséges Isten; * nagy király az egész földön.
 
Ujjongás közt ment föl Isten, * az Úr égbe emelkedett harsonaszóval.
Zengjetek dalt Istenünknek, zengjetek, * zengjetek dalt királyunknak, zsoltárt zengjetek!

Mivel Isten az egész föld királya, * bölcsességgel neki éneket zengjetek.
Isten országol a nemzetek fölött, * szent trónusán ül az Isten.

Ujjongás közt ment föl Isten, * az Úr égbe emelkedett harsonaszóval.