ZSOLTÁR 18 ~ ~ ~ ~ Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. ~ ~ Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. ~ ~ Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. ~ ~ Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. ~ ~ Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. ~ ~ Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. ~ ~ Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. ~ ~ Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. ~ ~ Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. ~ ~ Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. ~ ~ Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. ~ ~ Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. ~ ~ Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. ~ ~ Uram, én segítőm, én üdvözítőm! ~ ~ ~ ~