Akit szeret az Isten, azt próbára teszi.

Szentlecke:

Zsid 12,4-7.11-15

A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen véretek ontásáig és megfeledkeztetek a vigasztalásról, mely nektek, mint fiaknak szól: Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha korhol!
Akit az Úr szeret, megfenyíti, és megostorozza minden fiát, akit kedvel.

A fenyítések között is maradjatok állhatatosak! Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Melyik az a fiú, akit atyja meg ne fenyítene? A jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet, később azonban az igazi élet és a béke gyümölcsét hozza annak, aki elviselte.
Ezért emeljétek föl a lankadt kezeket, a megroggyant térdet nyújtsátok ki. Járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon!

Törekedjetek az életszentségre és a békességre mindenkivel! Enélkül senki sem látja meg az Urat.
Ügyeljetek arra, hogy Isten kegyelmét senki el ne hanyagolja! És senki se legyen mérgező gyökérré, amely felnövekedve kárt okoz, és megfertőz másokat!

Zsoltár: 

Zsolt. 102,1-2.13-14.17-18a

Áldjad, lelkem, az Urat, * egész bensőm az ő szent nevét áldja.
Áldjad, lelkem, az Urat, * és ne feledd, hogy hozzád milyen jó volt.
 
Ahogyan az atya megkönyörül fiain, * úgy könyörül meg az Úr az istenfélőn.
Ő jól tudja, hogy miből formált, * nem felejti, hogy porból lettünk.
 
Örökkévaló az Úr irgalma mindazokon, kik őt félik, * és a fiak fiaival az ő igazsága,
azokkal, akik szövetségét híven őrzik, * és hűségesen teljesítik parancsait.

Örökkévaló az Úr irgalma * mindazokon, kik őt félik.