Tiszta Forrás
2021. február 26.   
Névnap: Edina, Viktor

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
11 látogató

Látogatások

- ma: 11
- tegnap: 132
2021.02.12. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2021.02.12. péntek

2021.02.12. péntek
 
 
 
 
 

A kísértő szavára az ember megfeledkezik arról, hogy csak teremtmény; gőgjében olyan akar lenni, mint az Isten.


 

 

 

 

 

Olvasmány:

Ter 3,1-8

A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amelyet az Úristen teremtett.

Megszólította az asszonyt: ˝Valóban megparancsolta Isten, hogy ne egyetek a kert minden fájáról?˝
Az asszony azt felelte a kígyónak: ˝A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Isten csak azt parancsolta meg, hogy a kert közepén lévő fa gyümölcséből ne együnk, és ne is érintsük azt, nehogy meghaljunk.˝

Erre a kígyó így válaszolt az asszonynak: ˝Dehogyis haltok meg! Jól tudja ugyanis Isten, hogy amely napon abból esztek, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudtok jót és rosszat egyaránt.˝
Az asszony látta, hogy a fa gyümölcse evésre alkalmas, szemre pedig szép; és kívánatos, hogy általa megszerezzék a tudást. Azért szakított a fa gyümölcséből, és evett; sőt férjének is adott, és ő is evett belőle.


Erre megnyílott mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefaleveleket fűztek össze tehát, és kötényt készítettek maguknak. Amikor pedig észrevették, hogy az Úristen jár fel és alá a kertben az alkonyi szellőben, elrejtőzött az ember meg a felesége az Úr színe elől a kert fái közé.

 

                                                             

Zsoltár: 

Zsolt. 31,1-2.5.6.7

Boldog, akinek az Úr megbocsátotta bűneit, * akinek eltörölte gonoszságát.
Boldog az, akinek vétkét az Úr fel nem rója, * kinek lelkében nincsen álnokság.
 
Bűnömet eléd tártam, * nem rejtettem el vétkemet előled.
Így szóltam: † ˝Gonoszságomat megvallom, Uram.˝ * És te megbocsátottad vétkeimet.
 
Ezért fohászkodik hozzád az igaz ember * a megpróbáltatás idején.
Ha nagy vizek áradnak is, * őt el nem érik.
 
Te vagy menedékem, † a gyötrelemtől megóvsz engem, * és a szabadulás ujjongásával veszel körül engem.

Boldog az az ember, * akinek az Úr megbocsátotta bűneit.

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás