A bűn elkövetése után Isten kiűzte ősszüleinket a Paradicsomkertből, és attól kezdve a maguk fáradozásából kellett élniük.

Olvasmány:

Ter 3,9-24

Az (első) ember és felesége, miután ettek a tiltott fa gyümölcséből, elrejtőztek a kert fái között. De az Úristen hívta az embert, és így szólt hozzá: ˝Hol vagy?˝
Ő így válaszolt: ˝Hallottam lépteidet a kertben, és féltem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.˝
De az Úristen így szólt: ˝Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?˝
Az ember így válaszolt: ˝Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, azért ettem.˝
Erre az Úristen megkérdezte az asszonyt: ˝Mit tettél?˝ Az asszony így felelt: ˝A kígyó rászedett, azért ettem.˝

Az Úristen így szólt a kígyóhoz: ˝Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarka után leselkedel.˝
Az asszonynak meg ezt mondta: ˝Megsokasítom anyaságod gyötrelmeit. Fájdalommal hozod világra gyermekeidet, vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.˝

A férfinak pedig ezt mondta: ˝Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél: a föld is átkozott lesz miattad, és csak sok fáradsággal ehetsz terméséből életed minden napján. Tövist és bogáncsot terem az neked, és a mező füvét fogod enni. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg vissza nem térsz a földbe, melyből vétettél. Mert por vagy, és visszatérsz a porba.˝

Ádám Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élők anyja. Majd az Úristen bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. Aztán így szólt az Úristen: ˝Íme, az ember olyan lett, mint egy miközülünk, ismer jót és rosszat. Nos tehát meg kell akadályozni, hogy kinyújtsa kezét, és szakítson az élet fájáról is, nehogy egyék, és örökké éljen.˝

Kiűzte tehát őt az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje azt a földet, amelyből megalkotta. Miután kiűzte az embert, az Édenkert keleti oldalára kerubokat és lobogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Zsoltár: 

Zsolt. 89,2.3-4.5-6.12-13

Mielőtt a hegyek születtek, † a föld és a világ létrejött, * Istenünk, te öröktől fogva létezel.
 
Te a halandót ismét porrá teszed; * így szólsz: ˝Emberek fiai, térjetek vissza a porba.˝
A te szemedben ezer év akár a tegnap, * úgy tűnik tova, mint egy őrállás ideje éjszaka.
 
Te elragadod őket, * olyanok lesznek, mint a hajnali álom,
mint a fű, mely reggel kisarjad és fölvirul, * estére azonban elfonnyad és elszárad.
 
Taníts meg számot vetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre neveljük szívünket.
Térj hozzánk, Urunk, meddig késlekedsz? * Légy könyörületes szolgáidhoz!

Te lettél, Uram, menedékünk * nemzedékről nemzedékre.