Isten Ábel áldozatát fogadta szívesen; Káin ezért megharagudott, és megölte testvérét.

Olvasmány:

Ter 4,1-15.25

Ádámnak és Évának fia született: Káin. Éva azt mondta: ˝Fiúgyermeket kaptam Isten kegyelméből.˝ Majd Káinnak öccse is született: Ábel. Ábel pásztor volt, Káin pedig földműves.

Hosszabb idő elmúltával történt, hogy Káin a föld gyümölcséből áldozatot mutatott be az Úrnak. Ábel is áldozott nyájának legjavából és azok hájából. Az Úr szívesen tekintett Ábelre és áldozatára, de Káinra és áldozatára nem. Erre Káin nagy haragra lobbant; még az arca is elváltozott.
Ám az Úr figyelmeztette: ˝Miért lobbantál haragra? És miért változott el az arcod? Nemde ha jót cselekedtél, emeld fel tekinteted; de ha rosszat tettél, az ajtóban leselkedik a bűn. Állj ellen a bűnös kívánságnak és uralkodjál rajta!˝

Káin akkor azt mondta öccsének, Ábelnak: ˝Menjünk ki a mezőre!˝ És amikor kinn voltak, Káin rátámadt öccsére, és megölte.
Az Úr felelősségre vonta Káint: ˝Hol van testvéred, Ábel?˝ Azt felelte: ˝Nem tudom. Vajon őrzője vagyok én testvéremnek?˝
Erre azt mondta neki az Úr: ˝Mit műveltél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről. Nos tehát átkozott leszel, kitaszítva a földről, mely megnyitotta száját, és fölitta testvéred kiontott vérét. Ha megműveled is, nem ad neked termést. Kóbor bujdosó leszel a földön.˝
Káin erre azt válaszolta az Úrnak: ˝Túl nagy az én büntetésem ahhoz, hogy el tudjam viselni. Most elűzöl erről a vidékről, rejtőznöm kell színed elől, és kóbor bujdosó lesz belőlem a földön. Bárki megölhet, aki rám talál.˝
Erre az Úr azt mondta neki: ˝Semmi esetre nem lesz úgy! Bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik.˝ Jelet is tett az Úr Káinra, hogy ne ölje meg senki, aki rátalál.
Ezek után Ádámnak és Évának újra fia született. Éva Szetnek nevezte és ezt mondta: ˝Másik magzatot adott nékem az Isten Ábel helyett, akit Káin megölt.˝

Kiűzte tehát őt az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje azt a földet, amelyből megalkotta. Miután kiűzte az embert, az Édenkert keleti oldalára kerubokat és lobogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Zsoltár: 

Zsolt. 49,1 és 8.16bc-17.20-21

Szólott az Úr, az istenek Istene, * hívta a földet napkelettől napnyugatig:
˝Nem áldozataid miatt dorgállak meg én, * égőáldozataidat mindig látom.˝
 
˝Törvényeimet miért emlegeted, * és miért veszed ajkadra szövetségem.
Hiszen gyűlölöd a törvény fegyelmét, * hátat fordítasz szavaimnak.˝
 
˝Leülsz és máris gyalázod testvéredet, * anyád gyermekéről rosszat mondasz.
Így cselekedtél, és én csak hallgattam, † úgy vélted, hogy hozzád hasonló vagyok, * de felelned kell, mert számon kérlek.˝

A dicséret áldozatát, * ajánld fel Uradnak, Istenednek.