Amikor Isten látta, hogy az emberek gonoszok lettek, elhatározta, hogy eltörli őket a föld színéről.

Olvasmány:

Ter 6,5-8;7,1-5.10

Miután az emberek elszaporodtak a földön, látta az Úr, hogy nagy az ember gonoszsága, és hogy szívének minden gondolata és vágya mindenkor a rosszra irányul. Meg is bánta, hogy embert alkotott a földön, nagyon bánkódott miatta.
Azért elhatározta: ˝Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; el az embert, a barmot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket.˝ Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt.

Miután Noé az Úr parancsára elkészítette a bárkát, azt mondta neki az Úr: ˝Menj be egész családoddal együtt a bárkába, mert egyedül téged találtalak igaznak ebben a nemzedékben! Végy minden tiszta állatból hetet-hetet, hímet és nőstényt; a nem-tiszta állatokból pedig kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön! Mert még hét nap, és azután negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre és eltörlök a föld színéről minden élőlényt, amelyet alkottam.˝

Noé úgy tett, ahogyan az Úr megparancsolta neki. Hét nap elteltével aztán a vízözön hullámai elborították a földet.
 

Zsoltár: 

Zsolt. 28,1a és 2.3ac-4.3b és 9b-10

Adjátok meg az Úrnak, * Isten gyermekei,
adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget, * imádjátok az Urat szent ünnepi díszben.
 
Az Úr szava zúg a vizek árján, * az Úr lebeg a nagy vizek fölött.
Az Úr szava telve erővel, * az Úr szava telve fölséggel.
 
A dicsőség Istene mennydörög, * templomában mindenki az ő dicséretét zengi.
Az Úr trónja ott áll a vízözön fölött, * az Úr király örökké.

Áldja meg Isten az ő népét: * adjon neki békességet.