A hűségesek imája az egész bűnös nép nevében bocsánatért esdekel.

Olvasmány:

Dán 9,4b-10

A babiloni fogságban így imádkozott Dániel:

Hozzád könyörgök, Uram, félelmetesen nagy Istenem, Te híven megőrzöd szövetségedet s irgalmadat azok iránt, akik szeretnek téged, és megtartják parancsaidat.

Vétkeztünk, gonosz életre adtuk magunkat, gonoszságot műveltünk, elfordultunk parancsaidtól és törvényeidtől. Sőt szolgáidat, prófétáidat sem követtük, akik nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez és atyáinkhoz, meg az egész néphez is.

Az igazság mindig a tiéd, Uram, a miénk pedig a szégyenpír, amiként ma is. Miénk, az országé, a szent város lakóié, a választott népé, közelben és távolban is, ahová elűzted őket gonoszságaik miatt, amelyekkel, Uram, vétkeztek ellened! Az arcpirulás a miénk, Uram: bűnös királyainké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened.
Viszont az irgalom és megbocsátás a tiéd, Urunk és Istenünk.
Mert elfordultunk tőled, nem fogadtuk meg szavad; nem követtük Urunk, Istenünk törvényeit, amelyeket szolgái, prófétái által adott ő nekünk.

Zsoltár: 

Zsolt.  78,8.9.11.13

Ne emlékezzél atyáink vétkeire, † irgalmaddal siess elénk, * mert igen nyomorultak lettünk.
 
Segíts rajtunk, szabadító Istenünk, † neved dicsőségéért ments meg minket, * és nevedért bocsásd meg bűneinket.
 
Jusson elődbe a foglyok jajszava, * karod erejével tartsd meg az életnek a halál fiait.
 
Mi pedig, a te néped és legelőd juhai, † mindörökké áldunk, * nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicsőségedet.

Urunk, irgalmas Istenünk, * ne bánj velünk bűneink szerint.