Tiszta Forrás
2021. április 12.   
Névnap: Gyula

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Vörösmarty Mihály: Szózat ~ ~ ~ ~ Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. • • • A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. • • • Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. • • • Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. • • • Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt. • • • És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. • • • S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!” • • • Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. • • • Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. • • • Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. • • • Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. • • • S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl. • • • Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar; Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. • • • A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
112 látogató

Látogatások

- ma: 10
- tegnap: 402
2021.03.05. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2021.03.05. péntek

2021.03.05. péntek
 
 
 
 
 

Isten rendkívüli kegyelme volt, hogy Jákob fiai nem ölték meg Józsefet.


 

 

 

 

Olvasmány:

Ter 37,3-4.12-13a.17b-28

Jákob Józsefet szerette legjobban a fiai közül, mert öregedőfélben volt már, mikor József született. Még tarka köntöst is csináltatott neki. Testvérei látták, hogy Józsefet náluk jobban szereti, ezért meggyűlölték őt, és nem tudtak vele barátságos szót váltani.


Történt, hogy épp Szikemben tartózkodtak bátyjai, mert arra legeltették atyjuk nyáját. Jákob akkor így szólt Józsefhez: ˝Menj, fiam, bátyáid Szikem környékén legeltetik a juhokat, jer, hadd küldjelek el hozzájuk.˝
József elindult, s Dotáinban megtalálta bátyjait. Ezek már messziről meglátták őt, és arra gondoltak, hogy megölik.
Így szóltak: ˝Gyertek, jön az álomlátó, öljük meg! Testét dobjuk egy száraz vízverembe, s híreszteljük el, hogy vadállat falta fel; hadd lássuk, mennyit érnek álmai!˝
Amikor Ruben ezt meghallotta, azon volt, hogy kiszabadítsa kezükből Józsefet. Azért így szólt: ˝Ne öljük meg! Vért ne ontsatok, hanem dobjátok a pusztai vízverembe! Így kezetek a vértől tiszta marad.˝ Mindezt csak azért mondta, hogy megmentse kezükből és visszaadhassa őt atyjának.


Így hát, amikor József a bátyjaihoz ért, azok lehúzták róla hosszú tarka köntösét, őt magát meg egy kiszáradt vízverembe vetették. Aztán leültek kenyerezni. Távolról szemükbe tűnt, hogy izmaelita vándorkereskedők jönnek Gálaád felől, akik tevéken Egyiptomba tartanak: gyantát, mirhát és fűszerféléket szállítanak.
Ezt látva Júda így szólt testvéreihez: ˝Ha veszni hagyjuk testvérünket, s eltitkoljuk, mit használhat ez nekünk? Jobb lesz, ha eladjuk az izmaelitáknak őt. Ne szennyezzük be hát kezünket: a testünk-vérünk ő, és hozzánk tartozik!˝ Testvérei hallgattak Júdára.
Amikor tehát megérkeztek a vándorkereskedők, a vízveremből testvérei kiemelték Józsefet, és eladták húsz ezüstért; azok pedig Egyiptomba indultak vele.

 

                                                                        

Zsoltár: 

Zsolt. 104,16-17.18-19.20-21

Éhséget támasztott egykor a földön, * és elpusztított minden falat kenyeret.
De elküldött előttük egy férfit, Józsefet, * akit rabszolgának adtak el.
 
Lábát bilincsbe verték, * nyakát vasba szorították,
amíg be nem teljesedett, amit mondott, * amíg nem igazolta őt az Úr szava.
 
A király üzent, hogy oldják föl bilincsét, * a népek fejedelme tette szabaddá.
Megtette őt házának urává, * és minden vagyona fölé rendelte.

Emlékezzetek a csodás tettekre, * melyeket Isten művelt.

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás