Kegyelemből részesültetek az üdvösségben, a hit által.

Olvasmány:

2Krón 36,14-16.19-23

Cidkijának, Juda utolsó királyának napjaiban nemcsak a nép, hanem a papok összes elöljárói is sok-sok hűtlenséget követtek el, utánozva a nemzetek valamennyi iszonyatos dolgát. Megszentségtelenítették az Úr templomát, amelyet pedig ő tett szentté Jeruzsálemben. Az Úr, atyáik Istene, követei által még jókor és ismételten elküldte hozzájuk figyelmeztetéseit. Kímélni akarta népét és a maga lakóhelyét. De ők kigúnyolták Isten követeit, megvetették üzeneteit, és kinevették prófétáit.

Végül az Úr haragja visszavonhatatlanul népére zúdult.

Ellenségeik a templomot felgyújtották, Jeruzsálem falait lerombolták, valamennyi palotáját és minden drágaságát elhamvasztották, és teljesen elpusztították. Aki a kardtól megmenekült, az fogságba került Babilonba. Szolgái lettek a királynak és utódainak, míg uralomra nem jutott a perzsa királyság. Így teljesedett be az Úrnak Jeremiás próféta által mondott szava: Pusztaság lesz az ország és nyugodni fog hetven esztendeig, míg e nyugalom által elégtételt nem szolgáltat a megszentségtelenített szombatokért.

Az Úr teljesíteni akarta Jeremiás próféta által mondott szavát. Azért Kürosznak, a perzsák királyának első évében fölébresztette Kürosznak, a perzsák királyának lelkét. Ő a következő felhívást intézte egész birodalmához, mégpedig írásban is: ˝Így szól Kürosz, a perzsa király: Az Úr, az ég Istene nekem adta a föld minden országát. Ő megparancsolta, hogy templomot építsek neki a Judában fekvő Jeruzsálemben. Aki közületek az ő népéhez tartozik, legyen azzal az ő Istene, és térjen haza.˝

Zsoltár: 

Zsolt. 136,1-2.3.4-5.6

Babilon folyói mellett ültünk és sírtunk, * Sion városára emlékeztünk.
Hárfáinkat fűzfákra függesztettük, * azon a földön.
 
Mert akik elhurcoltak minket, * dalt akartak hallani tőlünk.
Elnyomóink öröméneket követeltek tőlünk: * ˝Daloljatok nekünk Sion dalaiból!˝
 
Hogyan dalolhatnánk az Úr énekeit * az idegen földön?
Ha elfelednélek téged, Jeruzsálem, * száradjon el a jobb kezem!
 
Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha nem emlékezem meg rólad.
Ha nem Jeruzsálemet tartom * legfőbb örömömnek.

Ragadjon ínyemhez a nyelvem, * ha nem emlékezem meg rólad.