Isten megkönyörül a választott népen Mózes közbenjáró imájára.

Olvasmány:

Kiv 32,7-14

Amíg Mózes fent volt a Sínai-hegyen az Úrnál, a nép a völgyben bálványimádásra tért. Mózesnek akkor ezt parancsolta az Úr: ˝Indulj a völgybe, néped vétkezett, a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről.

Hamar letért az útról, melyet mutattál neki: aranyborjút csinált magának, ezt imádja, sőt áldozatot is mutat be neki.
Azt mondogatja: »Ez a te istened, Izrael, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.«˝ Mózeshez így beszélt tovább az Úr: ˝Látom már, hogy milyen keménynyakú ez a nép; engedd, hadd gerjedjen föl ellenük haragom, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!˝ De Mózes így kérlelte Urát, Istenét: ˝Uram, miért gerjedne föl haragod néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel kivezettél Egyiptomból? Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: »Csalárdul kivitte, hogy megölje a hegyekben, és eltörölje őket a föld színéről.«

Szűnjék meg haragod, és bocsásd meg néped gonoszságát! Emlékezzél Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a te szolgáidra, akiknek önmagadra megesküdve megígérted: »Megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait, és az egész földet, amelyről szóltam, utódaidnak adom, hogy az övék legyen örökre!«˝
Ezek után megengesztelődött az Úr, és nem hajtotta végre azt a büntetést, amelyet népe ellen elhatározott.

Zsoltár: 

Zsolt. 105,19-20.21-22.23

Hóreb hegyénél aranyborjút öntöttek, * és leborultak a faragott bálvány előtt.
Fölcserélték a dicsőséges Istent * a füvet legelő borjú képével.
 
Elfeledték Istent, aki megmentette őket, * aki Egyiptomban nagy csodákat művelt.
Csodajeleket Kám földjén, * a Vörös-tengernél félelmetes dolgokat.

Már arra gondolt, hogy eltörli őket, * ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.
Ám ő résen állt színe előtt, hogy elfordítsa az Úr haragját, * nehogy elpusztítsa őket.

Gondolj ránk, Urunk, * mivel szereted népedet!