A reménytelenségben is reménykedve hitt.

Olvasmány:

2Sám 7,4-5a.12-14a.16

Amikor Dávid király elhatározta, hogy Jeruzsálemben templomot épít az Úrnak, még akkor éjszaka az Úr szózatot intézett Nátán prófétához: ˝Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak:
Ezt mondja az Úr:
Ha majd napjaid betelnek és megtérsz atyáidhoz, megtartom a magvadból származó utódodat, és megszilárdítom királyságát. Ő házat épít nevemnek, én meg minden időre megszilárdítom királyi trónját. Én az ő atyja leszek, ő pedig az én fiam. Házad és királyságod örökre fennmarad színem előtt, trónod örökké szilárd marad.˝

Zsoltár: 

Zsolt. 88,2-3.4-5.27.29

Az Úr irgalmáról énekelek örökkön örökké, * hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti ajkam,
így szóltál: † ˝Irgalmam szilárdan áll mindörökké.˝ * Valóban, a te hűséged erős, miként a mennybolt.
 
Választottammal szövetséget kötöttem, * megesküdtem szolgámnak, Dávidnak.
Megerősítem ivadékodat örökre, * és megszilárdítom trónodat nemzedékről nemzedékre.
 
Így szólít engem: ˝Atyám vagy nékem, * Istenem és üdvöm sziklája.˝
˝Irgalmam iránta örökké megmarad, * szövetségem hűsége nem szűnik meg.˝

Dávid ivadéka * fennmarad mindörökké.