Aki föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

Olvasmány:

Szám 21,4-9

Az Egyiptomból való kivonulás idején a választott nép elhagyta a Hór hegyét, és Edom földjét megkerülve a Vörös-tenger felé haladt. A nép azonban belefáradt a vándorlásba, és zúgolódni kezdett Isten és Mózes ellen:
˝Miért hoztál ki minket Egyiptomból, azért, hogy meghaljunk itt a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen ivóvíz, és unjuk már e semmit érő manna-étket is!˝

Az Úr ekkor mérges kígyókat küldött a népre, s ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak.
Erre Mózes elé járultak, és így kérlelték őt: ˝Vétkeztünk, lázadoztunk Isten ellen és teellened. Imádkozzál, hogy a kígyókat vegye el tőlünk az Úr!˝ Mózes tehát közbenjárt a népért, és az Úr így válaszolt: ˝Csináltass egy rézkígyót, és tűzd ki jelül egy fára. Akit marás ért és rátekint, az életben marad.˝
Csináltatott is Mózes egy rézkígyót, és kitűzte jelül egy fára. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.

Zsoltár: 

Zsolt. 101,2-3.16-18.19-21

Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd!
Ne rejtsd el arcodat előlem, † amidőn szorongatnak engem, figyelj reám, * amely nap hozzád kiáltok, hallgasd meg kiáltásom.
 
A te nevedet, Uram, a nemzetek majd félve tisztelik, * és a föld minden királya vallja dicsőséged,
mert az Úr felépíti Sion városát, * és megjelenik dicsőségben.
 
Meghallgatja a szegények imáját, * nem veti meg kérésüket.
Az eljövendő nemzedéknek írják le mindezt, * a születendő nép is az Urat magasztalja.
 
Fölséges szentélyéből Isten letekint, * az Úr a mennyből a földre rátekintett,
hogy meghallja a rabok sóhaját, * és a halál fiait megmentsd fogságukból.

Uram, hallgasd meg könyörgésemet, * és kiáltásom jusson eléd!