A megígért Megváltó az isten szolgája és a fájdalmak férfija; de szenvedése végül diadalt arat.

Olvasmány:

Iz 50,4-9a

Prófétája által Isten szenvedő Szolgája így beszél:

˝Isten, az Úr tanította nyelvemet, hogy az igével támasza lehessek a megfáradtaknak. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok. Isten, az Úr nyitotta meg fülemet.
S én nem álltam ellen és nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam azoknak, akik vertek engem, arcomat meg azoknak, akik szakállamat tépdesték. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek.

Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat velem perbe?
Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Jöjjön ide hozzám! Isten, az Úr segítségemre siet. Ki ítélhetne el?˝

Zsoltár: 

Zsolt. 68,8-10.21bcd-22.31 és 33-34

A gyalázatot érted viselem, * arcomat érted borítja, szégyen.
Testvéreim előtt idegenné lettem, * anyám fiai sem ismernek reám.
A házadért való buzgóság emészt engem, * rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
 
Vártam, hogy valaki együtt érez velem, † de nem akadt senki, * nem volt, aki megvigasztalt volna.
Enni nekem epét adtak, * szomjúságomban ecettel itattak.
 
Énekemmel Isten nevét dicsérem, * magasztalom őt hálaénekkel.
Az alázatosak látják ezt, és örülnek, * keressétek Istent, és szívetek újra éled.
Mert az Úr meghallgat minden szegényt, * és foglyait nem hagyja magukra.

Uram, hallgass meg engem, * nagy irgalmasságod szerint.