Az élet szerzőjét, Krisztust ugyan megölték, de Isten feltámasztotta a halálból. 

Szentlecke:

ApCsel 3,11-26

A meggyógyított koldus nem tágított Péter és János apostol mellől, sőt az egész nép is odagyűlt köréjük az úgynevezett Salamon-csarnokba.

Péter ennek láttára így kezdett beszélni a néphez:

˝Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen? Miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből vagy saját szentségünk révén értük volna el, hogy ez az ember járni tud. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő szabadon akarta bocsátani. Megtagadtátok a Szentet és Igazat. Egy gyilkos szabadon bocsátását kértétek, az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, ennek mi tanúi vagyunk. Mivel hittel segítségül hívtuk (Jézus) nevét, ezért öntött ő erőt ebbe az emberbe, akit itt láttok és akit ismertek. A Jézusban való hit visszaadta neki épségét mindnyájatok szeme láttára.
Tudom azonban, testvéreim, hogy tudatlanságból tettétek, akárcsak elöljáróitok is. Ám az Isten így vitte végbe azt, amit minden prófétája által hirdetett, tudniillik, hogy a Messiás szenvedni fog.

Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy Isten eltörölje bűneiteket, és elérkezzék az Úrtól a megbékélés ideje, és elküldje Jézust, a nektek rendelt Megváltót! Ő a mennyben marad egészen a nagy megújulás napjáig, amelyről Isten már réges-rég beszélt szent prófétái által, Mózes megmondta ugyanis: »Urunk Istenünk hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül. Hallgassatok rá mindenben, amit csak mond nektek! Azokat, akik nem hallgatnak erre a prófétára, közösítsétek ki a népből!«
A többi próféta is Sámueltől kezdve mind, akik csak őutána szóltak, ezekről a napokról megjövendöltek. Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: »A te utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége.« Isten feltámasztotta Fiát, és először hozzátok küldte el, hogy megáldjon titeket, és így mindegyiktek elforduljon a bűntől.˝

Zsoltár: 

Zsolt. 8,2a és 5,6-7.8-9

Urunk, Istenünk, * a te neved széles e világon mily csodálatos.
Ugyan, mi az ember, hogy megemlékezel róla, * az ember fia, hogy gondot viselsz rá?
 
Az embert kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, † megkoronáztad dicsőséggel és fenséggel, * hatalmába adtad kezed műveit.
 
Mindent lábad alá vetettél, † minden juhot és barmot, * hozzá még a mezők vadjait.
Az ég madarait és a tenger halait, * melyek a tenger ösvényét járják.

Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész világon.