Az őskeresztény Egyház tagjainak példamutató élete. 

Szentlecke:

ApCsel 4,32-37

A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondta vagyonát a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézusnak feltámadásáról, és nagy kegyelem munkálkodott mindnyájukban.

Nem is akadt közöttük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok elé tette. Mindenkinek adtak belőle, kinek-kinek a szükséghez mérten.
József, a ciprusi származású levita, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el – ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia –, eladta földjét, és árát az apostolok lába elé tette.

Zsoltár: 

Zsolt. 92,1ab.1c-2.5 

Az Úr országol, királyi fölségbe öltözött, † az Úr fölségbe Öltözött, * felövezte magát hatalommal.
 
Megerősítette a földet, hogy meg ne inogjon, † Öröktől fogva vagy te, Uram, * szilárdan áll trónod kezdet óta.
 
Bizonyságaid valóban igazak, † Uram, szentség illeti házadat, * most és mindörökké.

Király az Úr, a mi Istenünk, * az Úr fölségbe öltözik.