Az apostolok örvendezve fogadják, hogy Jézusért szenvedhetnek.

Szentlecke:

ApCsel 5,34-42

Amikor számon kérték az apostoloktól, miért tanítanak Jézusról, felállt a főtanács egyik tagja, egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó. Egy kis időre kiküldte az apostolokat, majd beszédet intézett a többiekhez:
˝Izraelita férfiak! Fontoljátok meg jól, mit akartok tenni ezekkel az emberekkel! Nemrégiben föllépett ugyanis Teodás, aki nagyra tartotta magát, és mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá. De megölték; mindazokat pedig, akik hittek benne, szétszórták és megsemmisítették.
Utána a népszámlálás idején a galileai Júdás lépett fel, és maga köré csábította a népet. Ő is elpusztult, és minden követője szétszóródott.

Ezért most is azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez a törekvés vagy mozgalom emberektől származik, úgyis magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszanék, mintha Isten ellen tusakodnátok.˝

Érvelését elfogadták. Behívatták az apostolokat, megbotoztatták őket, azután rájuk parancsoltak, hogy ne beszéljenek Jézusról. Majd szabadon engedték őket.
Ekkor örvendezve távoztak a főtanácsból, mert méltóknak bizonyultak, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek. Továbbra is mindennap tanítottak. A templomban és a házakban hirdették Jézus Krisztust.

Zsoltár: 

Zsolt. 26,1.4.13-14

Világosságom és üdvösségem az Úr, * kitől félnék?
Életem oltalmazója az Úr, * kitől rettegnék?
 
Egyet kérek az Úrtól, † csak egy a vágyam, * hogy az Úr házában lakjam életem minden napján,
hogy élvezhessem az Úr örömét, * és hogy szemlélhessem szent templomát.
 
Hiszem, hogy meglátom az Úr javait, * az élők földjén.
Remélj az Úrban, bátran cselekedj, * szíved legyen erős, és bízzál az Úrban.

Csak egyet kérek az Úrtól, * hogy az Úr házában lakjam.