A Krisztusért elszenvedett vértanúság megnyitja a mennyországot.

Szentlecke:

ApCsel 7,51–8,1a

Elítélésekor István diakónus így szólt a néphez, a papokhoz és az írástudókhoz:

˝Ti keménynyakúak, ti érzéketlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek ti is, akárcsak atyáitok. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Megölték mindazokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek neki, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a mózesi törvényt, de nem tartottátok meg.˝

Miközben hallgatták, dúltak-fúltak, és dühükben fogukat vicsorították. Őt azonban eltöltötte a Szentlélek. Fölnézett az égre. Látta az Isten dicsőségét, és Jézust, az Isten jobbján. Felkiáltott: ˝Látom a megnyílt eget és az Emberfiát, ahogy az Isten jobbján áll.˝
Erre ordítozni kezdtek, és befogták fülüket. Egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruháikat.

Miközben megkövezték, István felfohászkodott, és így imádkozott: ˝Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!˝
Majd térdre esett, és hangosan felkiáltott: ˝Uram, ne ródd fel nekik bűnül!˝ Amint ezt kimondta, halálba szenderült. Saul pedig helyeselte meggyilkolását.
 

Zsoltár: 

Zsolt. 30,3cd-4.6ab és 7b és 8a.17 és 21ab 

Légy oltalmazó sziklaváram és megerősített házam, * hogy megszabadíts engem!
Erősségem és menedékem te vagy nékem, * nevedért vezess és irányíts engem!
 
Kezedbe ajánlom lelkemet, * megváltottál engem, Uram, igazság Istene.
Ujjongok és örvendezem irgalmasságod miatt, * mert kicsiny voltomat tekintetre méltattad,
 
Ragadj ki az ellenség kezéből, * és azoktól, akik üldöznek engem.
Ragyogjon föl arcod szolgád fölött, * irgalmasságodban szabadíts meg engem.

Én Uram, én Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.