Az üldözés ellenére a hívek mindenütt hirdették Isten igéjét.

Szentlecke:

ApCsel 8,1b-8

István diakónus megkövezése után nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen.

Az apostolok kivételével valamennyien elszéledtek Júdea és Szamaria vidékére. Istvánnak pedig istenfélő emberek megadták a végtisztességet, és nagyon megsiratták.
Saul ellenben sanyargatta az egyházat: sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és az asszonyokat, és fogságba vetette őket.

A szétszéledt hívek, ahol csak megfordultak, hirdették az evangéliumot. Fülöp diakónus Szamaria városába került, és ott hirdette Krisztust. A nép egy szívvel-lélekkel figyelt Fülöp szavaira, mert hallották és látták a csodajeleket, amelyeket művelt. Sok, ördögtől megszállott emberből ugyanis nagy kiáltozás közben eltávozott a tisztátalan lélek, amely megszállva tartotta őket. Sok béna meg sánta is meggyógyult, így aztán nagy öröm támadt abban a városban.
 

Zsoltár: 

Zsolt. 65,1-3a.4-5.6-7a 

Minden föld dicsérje az Istent, * dicső nevének zsoltárt zengjetek.
Magasztaló énekkel mondjátok Istennek: * ˝Mily csodásak a te műveid!˝
 
Az egész föld imádjon és magasztaljon téged, * nevedet zsoltárral dicsérje.
Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, * csodálatos, amit az emberekért végbevitt.
 
Szárazfölddé lett a tenger, * gyalogszerrel keltek át a vízen.
Örvendezzünk tehát őbenne, * mert hatalmával uralkodik mindörökké.

Minden föld Istent dicsérje!