Aki teljes szívből hisz, méltó a keresztségre.

Szentlecke:

ApCsel 8,26-40

A jeruzsálemi üldözés idején az Úr angyala így szólt Fülöp diakónushoz: ˝Kelj föl! Menj délnek, arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálemből Gázába vezeti˝

Fülöp felkerekedett és elindult. Egyszer csak megpillantotta az etióp királynőnek, Kandákénak egyik udvari főemberét, aki a királynő kincstárát kezelte. Az etióp kincstárnok Jeruzsálemben volt imádkozni. Visszatérőben kocsiján ülve Izajás próféta könyvét olvasta.

A Szentlélek akkor így szólt Fülöphöz: ˝Menj, és szegődjél oda a kocsihoz!˝ Fülöp odasietett, és hallotta, hogy Izajás próféta könyvéből olvas. Megkérdezte: ˝Érted-e, amit olvasol?˝ Az így válaszolt: ˝Hogyan érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza?˝
Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. Éppen ezt a szentírási részletet olvasta:

Mint a juhot, úgy vitték leölésre, s miként a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta szólásra ajkát.
Megaláztatásában vétetett el róla az ítélet.
Ki sorolhatja fel nemzedékét?
Hiszen élete elvétetik a földről.

Az udvari tiszt odafordult Fülöphöz: ˝Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy valaki másról?˝
Fülöp akkor beszélni kezdett, és az írásnak ebből a részletéből kiindulva hirdette neki Jézust. Amint továbbhaladtak az úton, valamilyen vízhez érkeztek. Az udvari tiszt akkor megszólalt: ˝Nézd, itt a víz; mi akadályozza hát, hogy megkeresztelkedjem?˝
Ezzel megállíttatta a kocsit, majd Fülöppel együtt lement a vízbe, és Fülöp megkeresztelte.

Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és az udvari tiszt nem látta őt többé. Örvendezve folytatta útját, és öröm volt a szívében.
Fülöp pedig Azótusban találta magát, és amíg csak Cezáreába nem ért, útközben minden helységben hirdette az evangéliumot.

Zsoltár: 

Zsolt. 65,8-9.16-17.20 

Áldjátok Istenünket, nemzetek, * dicsőségéről éneket zengjetek.
 
Életet ő ad lelkünkbe, * s lábunkat meginogni nem hagyja.
 
Mindnyájan, kik félitek az Istent, † jertek, halljátok: * elbeszélem, mily nagy csodákat tett vélem.
 
Ajkam hozzá kiáltott, * nyelvem dicséretet mondott néki.
 
Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, * és nem vonta meg tőlem irgalmát.

Dicsérd az Istent, nagy világ!