Jézus tanítványait először Antióchiában nevezték keresztényeknek.

Szentlecke:

ApCsel 11,19-26

Azok a hívek, akik az István diakónus miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egész Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, az evangéliumot azonban csak a zsidóknak hirdették.

Akadt azonban köztük néhány ciprusi és cirenei férfi is, akik Antióchiába érve a görögökkel is szóba álltak, és hirdették nekik az Úr Jézusról szóló evangéliumot. Velük volt az Úr segítsége, úgyhogy sokan megtértek, és az Úr hívei lettek.

Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi egyházba is. Ezért elküldték Barnabást Antióchiába. Amikor megérkezett, örvendezve látta az Úr kegyelmét, mindenkit buzdított, hogy őszinte szívvel ragaszkodjék az Úrhoz, mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. Így aztán nagyon sokan csatlakoztak az Úrhoz.
Barnabás erre elutazott Tarzusba, hogy fölkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte őt Antióchiába. Egy álló esztendőn keresztül részt vettek az összejöveteleken, és nagyon sok embert tanítottak. A tanítványokat először Antióchiában nevezték el krisztusiaknak, azaz keresztényeknek.

Zsoltár: 

Zsolt. 86,1-3.4-5.6-7

Isten a szent hegyekre alapította városát, † mert az Úr szereti Sion kapuit, * jobban, mint Jákob hajlékait.
Dicső dolgokat mondanak rólad, * Isten városa.
 
Tisztelőim között említem majd Egyiptomot és Babilont, * itt születtek mindnyájan, a filiszteusok, a tírusziak és a néger népek.
Azt mondják majd Sionról: † benne született ez is, meg az is, * és a Fölséges maga tette őt erőssé.
 
Az Úr számba veszi a népeket, * ezek mind itt születtek.
A körtáncot lejtők mind azt dalolják: * ˝Minden forrásom belőled fakad!˝

Menjetek el az egész világra, * és hirdessétek az evangéliumot.