Ne szóval és nyelvvel szeressünk, hanem tettel és igazsággal.

Olvasmány:

ApCsel 9,26-31

Amikor (megtérése után) Saul Jeruzsálembe ért, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind féltek tőle. Nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett. Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy (Pál) látta az úton az Urat, hogy (az Úr) mit mondott neki, és hogy ő milyen bátran kiállt Damaszkuszban Jézus ügye mellett.

(Pál) ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében. A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt, sőt vitába szállt velük. De azok az életére törtek. Amikor ezt a testvérek megtudták, Cezáreába elkísérték, majd onnét Tarzuszba küldték.

Az Egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békét élvezett. Megerősödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre terjedt.

Zsoltár: 

Zsolt. 21,26b-27.28 és 30.31-32

Az istenfélők előtt, * teljesítem fogadalmam.
Egyenek a szegények és lakjanak jól, † áldják az Urat mind, akik keresik, * ˝Szívük élni fog mindörökké˝.
 
A föld határai megemlékeznek erről és az Úrhoz térnek, * leborul előtte a nemzetek minden családja.
Egyedül őt imádják mind, akik a földben alszanak, * hódoljanak előtte mind, akik a porba visszatérnek.
 
Neki él az én lelkem, * és neki fog szolgálni nemzetségem.
Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, † igazságát hirdessék a születendő népnek: * ˝Mindezt az Úr cselekedte!˝

Dicsérlek téged, Istenem, * szent néped körében.