Az Úr megnyitja a hívek lelkét, hogy figyelemmel hallgassák Pál szavait.

Szentlecke:

ApCsel 16,11-15

Pál éjszakai látomása után, Troászban tengerre szálltunk. Megérkeztünk Szamotrákiába, majd másnap Neápoliszba, innen meg Filippibe, amely Macedónia azon részének legjelentősebb városa, kolóniája volt. Néhány napig ebben a városban maradtunk.

Szombaton kimentünk a város kapuján kívül a folyóhoz, mert úgy tudtuk, hogy ott van az imádság helye. Letelepedtünk, és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz.

A hallgatóság között volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából. Ennek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyelemmel hallgassa Pál szavait. Háza népével együtt megkeresztelkedett, és utána így rimánkodott: ˝Ha véleményetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és ott vegyetek szállást!˝
És erővel rá is vett minket erre.
 

Zsoltár: 

Zsolt. 149,1-2.3-4.5 és 6a és 9b

Az Úrnak új dalt énekeljetek, * a szentek közösségében zengjen dicsérete.
Teremtőjének örvendjen Izrael, * és Sion gyermekei ujjongjanak királyuknak.
 
Nevét körtánccal dicsérjék: * zengjen a zsoltár dobbal és citerával,
mert kedvét találja az Úr az ő népében, * és üdvösségre vezeti a szelídeket.
 
Örvendjenek a szentek dicsőségükben, * pihenőhelyükön is ujjongjanak.
Isten magasztalása zeng az ajkukon, * összes szentjeinek ez lesz dicsősége.

Kedvét találja az Úr az ő népében, * és üdvösségre vezeti a szelídeket.