Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.

Szentlecke:

ApCsel 16,22-34

A nép – Pál ellenfeleinek biztatására – Filippiben is Pál és Szilás ellen fordult, a bírák pedig letépték róluk a ruhát, és megvesszőztették őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket. A börtönőrnek meghagyták, hogy gondosan ügyeljen rájuk. A kapott parancs értelmében a belső börtönbe vetette őket, és lábukat kalodába zárta.

Éjféltájban Pál és Szilás zsoltárokat énekelve dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen olyan erős földrengés támadt, hogy még a börtön alapfalai is beleremegtek. Az ajtók hirtelen mind kinyíltak, és mindenkiről leoldódtak a bilincsek.
Amikor álmából fölriadva a börtönőr látta, hogy a börtön ajtói tárva-nyitva állnak, kihúzta kardját, és öngyilkosságot akart elkövetni. Azt hitte ugyanis, hogy a foglyok megszöktek. Pál azonban harsány hangon rákiáltott: ˝Ne tégy kárt magadban, hiszen mindnyájan itt vagyunk!˝

Az őr világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilás lábához; majd pedig kivezette őket, és ezt kérdezte: ˝Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?˝ Azok így válaszoltak: ˝Higgy az Úr Jézusban, és házad népével együtt üdvözülsz!˝

Ezután hirdették neki és egész háza népének Isten igéjét. Ő pedig éjnek idején, még abban az órában megmosta sebüket, és rögtön meg is keresztelkedett minden hozzátartozójával együtt. Bevezette őket otthonába, és asztalt terített nekik. Az Istenbe vetett hit örömmel töltötte el őt és egész háza népét.

Zsoltár: 

Zsolt. 137,1-2a.2bc-3.7c-8

Ünnepellek, Uram, szívem mélyéből, * mert meghallgattad ajkam igéit.
Angyalaid előtt zsoltárt éneklek, * magasztallak téged, Istenem.
 
Szent nevedet mindig megvallom, * irgalmadért és igaz voltodért.
Amely napon hozzád kiáltok, hallgass meg engem, * gyarapítsd az erőt lelkemben.

Megszabadít engem a te jobb kezed, * az Úr javamra dönti el ügyem.
Örökké tart, Uram, a te irgalmad, * ne vesd meg kezed alkotásait.

Uram, a te jobb kezed * megszabadít engem!