Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok.

Szentlecke:

ApCsel 18,9-18

Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: ,,Ne félj, csak beszélj és ne hallgass, mert én veled vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni, hogy ártson neked, mert sok népem van nekem ebben a városban.’’ Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig, s közben tanította nekik az Isten igéjét.

Egyszer azonban, amikor Gallió volt Akhája prokonzula, a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra. Odavitték az ítélőszékhez, és azt mondták: ,,Ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket!’’ Mielőtt azonban Pál szóra nyitotta volna száját, Gallió így szólt a zsidókhoz: ,,Zsidó férfiak! Türelemmel lennék hozzátok annak rendje s módja szerint, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy nagyon gonosz bűntettről volna szó. De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, intézzétek el magatok. Ezekben én nem akarok bíró lenni.’’ S elűzte őket az ítélőszéktől.

Erre mindnyájan megragadták Szosztenészt, a zsinagóga elöljáróját, és megverték az ítélőszék előtt, de Gallió ezzel sem törődött semmit. Pál pedig még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Miután Kenkreában megnyíratta a fejét -- fogadalma volt ugyanis --, elhajózott Szíriába, és vele ment Priszcilla és Akvila is.

Zsoltár: 

Zsolt. 46,2-3.4-5.6-7

Tapsoljatok, nemzetek, mindnyájan, * ujjongjatok Istennek dicsérő szóval,
mert félelmetes az Úr, a fölséges Isten; * nagy király az egész földön.
 
A népeket uralmunk alá vetette, * és a nemzeteket lábunkhoz alázta.
Örökséget választott nékünk, * dicsőséget Jákobnak, akit szeretett.
 
Ujjongás közt ment föl Isten, * az Úr az égbe emelkedett harsonaszóval.
Zengjetek dalt Istenünknek, zengjetek, * zengjetek dalt királyunknak, zsoltárt zengjetek!

Az egész világnak * az Úr a királya és Istene.