Apolló ékesszólóan hirdeti a Szentírás nyomán, hogy Jézus a Megváltó.

Szentlecke:

ApCsel 18,23-28

Pál apostol egy ideig a szíriai Antióchiában tartózkodott, majd sorra bejárta a galaták földjét és Frígiát, lelket öntve valamennyi tanítványba.

Eközben egy Apolló nevű alexandriai származású zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az írásokban igen jártas ember volt. Már kapott valami oktatást az Úr tanításáról. Buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak a János által hirdetett bűnbánati keresztségről tudott. Bátor bizalommal kezdett beszélni a zsinagógában.

Amikor ezt Priszcilla és Akvilász meghallották, magukhoz hívták, és még behatóbban elmagyarázták neki Isten igéjét. Mivel Ahájába akart menni, a testvérek buzdították, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen.
Odaérkezve nagy segítségére volt a híveknek. A nyilvánosság előtt eredményesen cáfolta a zsidókat: a Szentírásból bizonyította ugyanis, hogy Jézus a Messiás.
 

Zsoltár: 

Zsolt. 46,2-3.8-9.10

Tapsoljatok, nemzetek, mindnyájan, * ujjongjatok Istennek dicsérő szóval,
mert félelmetes az Úr, a fölséges Isten; * nagy király az egész földön.
 
Mivel Isten az egész föld királya, * bölcsességgel neki éneket zengjetek.
Isten országol a nemzetek fölött, * szent trónusán ül az Isten.
 
A népek fejedelmei egybegyűlnek * Ábrahám Istenének népével,
mert Istené a földön minden hatalom, * fölségesebb senki sincs nála.

Az egész világnak * az Úr a királya és Istene.