Pál apostol efezusi híveit Istennek ajánlja, és elbúcsúzik tőlük.

Szentlecke:

ApCsel 20,28-38

Pál apostol így folytatta beszédét az efezusi egyház presbiterei előtt:

˝Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra! A Szentlélek azért tett titeket elöljáróvá, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet (Jézus az ő) tulajdon vére árán szerzett meg magának. Tudom, hogyha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, és nem kímélik a nyájat. Sőt még köztetek is akadnak olyanok, akik álnok szóval magukhoz akarják csábítani a tanítványokat. Legyetek tehát éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül könnyek között figyelmeztettelek mindnyájatokat!
Most pedig Istennek és az ő kegyelme igéjének ajánllak titeket. Neki ugyanis hatalma van arra, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes szentekkel közös örökséget. Nem kívántam senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. Jól tudjátok, hogy amire magamnak vagy társaimnak szüksége volt, azt a kezem munkájával szereztem meg. Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, és ezzel a gyengéket segíteni. Így emlékezünk Urunk Jézus Krisztus szavaira: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«˝

Szavait befejezvén, Pál apostol letérdelt, és mindnyájukkal közösen imádkozott. Valamennyien hangos sírásra fakadtak, és nyakába borulva csókolgatták. Leginkább az a mondása fájt nekik, hogy többé nem fogják viszontlátni.
Aztán kikísérték a hajóhoz.
 

Zsoltár: 

Zsolt. 67,29-30.33~35a.35b-36c

Hatalmadat, Isten, mutasd meg, * erősítsd meg, amit bennünk műveltél.
Királyok hozzák ajándékukat néked * jeruzsálemi templomodból.
 
Föld népei, énekeljetek az Istennek, * zengjetek zsoltárt az Úrnak, Istenünknek.
Aki áthalad az egek egein, † íme hallatja szavát, hatalmas szózatát: * ˝Ismerjétek el Isten hatalmát!˝
 
Izrael fölött tündököl fölsége, † hatalma felragyog a felhőkben. * Áldott a mi Istenünk!

A Föld minden országa * énekszóval áldja az Istent.