A mi őseink dicső férfiak. Nevük nemzedékről nemzedékre él.

Olvasmány:

Sir 44,1.9-13

Zengjük dicséretét a híres férfiaknak és a mi őseinknek a nemzedékek sorában.
Voltak emberek, akiknek nem maradt fenn emlékük, kimúltak, mintha nem is lettek volna, születtek, mintha a világra se jöttek volna.
Ugyanígy jártak gyermekeik is.

De a jámbor férfiak emléke nem enyészett el: javaik gyermekeikkel fennmaradnak, szent örökségük unokáiknál sem vész el, mert ivadékaik az isteni szövetség részesei maradnak, és kedvükért még fiaiknak fiai is.
Nemzetségük örökre megmarad, és dicsőségük nem merül feledésbe.

Zsoltár: 

Zsolt. 149,1-2.3-4.5 és 6a és 9b

Az Úrnak új dalt énekeljetek, * a szentek közösségében zengjen dicsérete.
Teremtőjének örvendjen Izrael, * és Sion gyermekei ujjongjanak királyuknak.
 
Nevét körtánccal dicsérjék: * zengjen a zsoltár dobbal és citerával,
mert kedvét találja az Úr az ő népében, * és üdvösségre vezeti a szelídeket.
 
Örvendjenek a szentek dicsőségükben, * pihenőhelyükön is ujjongjanak.
Isten magasztalása zeng az ajkukon, * összes szentjeinek ez lesz dicsősége.

Kedvét találja az Úr az ő népében, * és üdvösségre vezeti a szelídeket.