Tobit jobban félte Istent, mint ahogy félt a királytól.

Olvasmány:

Tób 1,3;2,1a-8

Tobit így kezdte élete történetét:

Én, Tobit egész életemben igaz úton jártam, és a jót tettem. Bőven osztottam alamizsnát testvéreimnek és honfitársaimnak, akik velem együtt kerültek az asszírok országába, Ninivébe.
Pünkösdkor, a mi ünnepünkön, amely a hetek ünnepe, nagy lakoma volt nálunk. Asztalhoz ültem, hogy étkezzem. Sok és bőséges ételt szolgáltak fel. Ekkor azt mondtam fiamnak, Tóbiásnak: ˝Menj, és ha nélkülözőkre akadsz testvéreink között, akiket idehurcoltak Ninivébe és akik hűségesek maradtak az Úrhoz egész szívükkel, azokat hozd ide, hogy velem étkezzenek. Én pedig megvárlak, fiam, amíg visszatérsz.˝

Tóbiás el is ment, hogy szegényeket keressen a testvérek között. Amikor visszajött, így szólt: ˝Atyám!˝ ˝Hallgatlak, fiam˝ – feleltem neki. Ő így folytatta: ˝Valakit megöltek a mieink közül, megfojtották, aztán odadobták a piactérre, és még most is ott fekszik.˝
Erre otthagytam az ételt, anélkül hogy megkóstoltam volna. Elindultam, és elhoztam azt az embert a térről. Bevittem egy házba, hogy majd napnyugta után eltemessem.
Azután hazamentem, megmosakodtam, és szomorúan ettem kenyeremet. Eszembe jutott, amit Ámosz próféta Bételben mondott: ˝Ünnepeitek gyászra fordulnak, és ujjongó dalaitok siratóénekké változnak.˝ Sírva fakadtam.
Napnyugta után elmentem, sírt ástam, és eltemettem a halottat. A szomszédok kicsúfoltak, és azt mondták: ˝Ez az ember már megint nem fél, pedig ilyen dolog miatt egyszer már halálra keresték! Akkor elmenekült, és lám most megint temeti a halottakat!˝ A temetés után még éjszaka megfürödtem (mivel tisztátalanná lettem), kimentem az udvarra, lefeküdtem a fal tövébe, és elaludtam. Mivel meleg volt, nem takartam be a fejemet.

Zsoltár: 

Zsolt. 111,1-2.3-4.5-6

Boldog ember, aki féli az Urat, * aki az Úr törvényében örömét leli.
Hatalmas lesz ivadéka a földön, * áldott lesz az igazak nemzetsége.
 
Dicsőség és gazdagság tölti be házát, * igazsága örökre megmarad.
Az igaz világít, mint fény a sötétségben, * igazságos, jóságos és irgalmas.
 
Boldog ember, aki irgalmas, † és szívesen ad kölcsön, * aki a törvény szerint intézi minden dolgát.
Nem tántorodik meg soha, * az igaz emléke örökké megmarad.

Boldog az az ember, * aki az Urat féli.