Isten meghallgatta Tóbiás és Sára könyörgését.

Olvasmány:

Tób 3,1-11a.16-17a

Feleségének szemrehányásai után Tóbit felsóhajtott és könnyek között imádkozni kezdett:

˝Igazságos vagy, Uram, minden tetted igazságos, minden utad irgalom és igazság, és te ítéled meg a világot. Ezért tehát, Uram, emlékezzél meg rólam, és tekints reám. Ne állj bosszút bűneim és hanyagságaim, sem pedig atyáim bűnei miatt, amelyeket elkövettek előtted. Mert nem engedelmeskedtünk parancsaidnak, ezért adtál minket fosztogatásra, fogságra, halálra; szóbeszéd, gúny tárgya és intő példa lettünk a nemzeteknek, akik közé szétszórtál minket. És most számosak igaz ítéleteid, amelyeket rám bocsátasz bűneim és atyáim bűnei miatt, mert nem éltünk parancsaid szerint, és nem jártunk hűségesen előtted. Most tehát, Uram, tégy velem úgy, ahogy neked tetszik, parancsold meg, hogy visszatérjen lelkem, hadd költözzem el a föld színéről, hogy visszatérjek a földbe. Jobb nekem meghalnom, mint életben maradnom, mert hamis gyalázkodást hallottam, és igen nagy a szomorúság bennem. Parancsold meg, Uram, hogy megszabaduljak e szorongattatásból, és bocsáss el az örök hazába. Ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram, mert jobb nekem meghalnom, mint ilyen szorongatást látnom életemben, és gyalázkodást hallanom.˝

Történt pedig ugyanezen a napon, hogy Sárát, Ráguel leányát, a médiai Ekbatanában atyjának egyik szolgálóleánya becsmérlő szavakkal illette. Sárát ugyanis már hét férfihez is feleségül adták, de Azmódeus, a gonosz szellem megölte őket, mielőtt mint házastársak egybekeltek volna. A szolgálóleány ezt mondta Sárának: ˝Te ölted meg férjeidet! Íme, már hetet adtak hozzád, és egyikkel sem volt szerencséd. S ha ők meghaltak is, ez nem ok arra, hogy velünk keményen bánj. Menj utánuk te is, és soha ne lássunk tőled se fiút, se leányt.˝
Ezen a napon Sára elkeseredve és könnyezve felment atyjának felső szobájába azzal a szándékkal, hogy felakasztja magát. De elgondolkodott, és így szólt: ˝Ne gyalázzák esetleg atyámat, és mondják: »Egyetlen kedves lányod volt, és keserűségében felakasztotta magát«; így idős atyámat szomorúsággal vinném az alvilágba. Jobb lesz, ha nem akasztom fel magam, hanem kérem az Urat, hogy haljak meg, és ne halljam már a gyalázkodást életemben.˝ Ezután az ablaknál kitárt karral fohászkodott, és ezt mondta: ˝Légy áldott, Uram, irgalmas Istenem, legyen áldott szent és tiszteletreméltó neved mindörökké!˝

Mindkettőjük imádsága ugyanabban az időben meghallgatást nyert a fölséges Isten színe előtt, aki elküldte Rafael angyalt, hogy gyógyítsa meg mindkettőt: Tóbit szeméről távolítsa el a fehér foltokat, hogy láthassa Isten világát, Sárát pedig, Ráguel leányát, adja feleségül Tóbiásnak, Tóbit fiának.

Zsoltár: 

Zsolt. 24,2-4a.4b-5ab.6-7bc.8-9

Istenem, benned bízom, ne valljak szégyent, * ne ujjongjon ellenség fölöttem.
Hiszen aki benned bízik, meg nem szégyenül, * de piruljon, aki megszegi hitét minden semmiségért.
 
Utaidat, Uram, mutasd meg nékem, * ösvényeidre taníts meg engem!
Taníts és vezess igazságod szerint, * mert te vagy üdvözítő Istenem!
 
Irgalmasságodról emlékezzél meg, Uram, * és könyörületességedről, mely öröktől való.
Ne emlékezzél ifjúságom bűnére és vétkére, * jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal.

Az Úr igazságos és jóságos, * ezért a bűnösöknek is utat mutat.
A szelídeket törvénnyel vezeti, * és az alázatosaknak ösvényét tanítja.

Lelkem hozzád emelem, * én Uram, Istenem.