Isten próbára tette ugyan Tóbitot, de meg is gyógyította, és újra megláthatta fiát.

Olvasmány:

Tób 11,5-17

Anna, Tóbiás anyja, napról napra kiült az út menti dombra. Ezen a helyen várta fia érkezését. Egyszer csak megpillantotta őt, amint közeledett. Ekkor így szólt a fiú apjához: ˝Íme, jön a fiad, meg az a férfi, aki elment vele.˝
Mielőtt Tóbiás az apjához ért, Rafael ezt mondta neki: ˝Tudom, hogy apád szeme megnyílik. A hal epéjével kend meg a szemét. Az orvosság majd égeti azt, és leválasztja róla a fehér hártyát. Apád visszanyeri látását, és meglátja a világosságot.˝

Anna Tóbiás elé szaladt, nyakába borult, és így szólt hozzá: ˝Fiam, csakhogy újra látlak téged; most már meg is halhatok.˝ És könnyekre fakadt. Tóbit is fölkelt, megbotlott ugyan a lába, de kiment a bejárati ajtóig. Tóbiás eléje szaladt. Kezében vitte a hal epéjét, rálehelt apja szemére, átkarolta őt, és így szólt hozzá: ˝Apám, légy erős lelkű!˝ Majd ráhelyezte szemére az orvosságot, és megkente vele. Ezután két kezével kivette a hártyát annak szeme sarkából. Ekkor Tóbit a fia nyakába borult, könnyekre fakadt, és így szólt: ˝Látlak, fiam, szemem fénye!˝ Majd ezt mondta: ˝Áldott legyen az Isten, áldott legyen az ő nagy neve, és áldottak az ő szent angyalai örökkön-örökké. Megfenyített engem, de íme, most látom fiamat, Tóbiást.˝

Bementek a házba, és magasztalták Istent mindazért, ami velük történt. Tóbiás elbeszélte apjának, hogy az Úristen sikeressé tette útját: meghozta a pénzt, és feleségül vette Sárát, Ráguel leányát, íme, ő is jön, és már közeledik Ninive kapujához. Tóbit és Anna megörültek, és kimentek menyük elé Ninive kapujához. Ninive lakói látták Tóbitot, amint segítség nélkül jár-kel, és csodálkoztak rajta.
Tóbit fennhangon dicsérte előttük Istent, hogy milyen könyörületes volt iránta az Úr, és megnyitotta szemét. Amikor Tóbit közel ért fiának, Tóbiásnak feleségéhez, Sárához, áldást mondott rá ezekkel a szavakkal: ˝Isten hozott, leányom! Legyen áldott a te Istened, aki hozzánk vezetett téged, leányom! Legyen áldott a te atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, és légy áldott, leányom, te is! Lépj be a te otthonodba, (legyen részed) egészségben, áldásban és örömben. Jöjj, leányom!˝
Ez a nap nagy örömünnep lett a Ninivében élő zsidók számára.

Zsoltár: 

Zsolt. 145,2abc.7.8-9a.9bc-10

Dicsérd, lelkem, az Urat; † az Urat dicsérem, amíg élek, * zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.
 
Isten igaz marad örökké, * az elnyomottaknak igazságot szolgáltat.
Az éhezőknek ő ad kenyeret, * kiszabadítja az Úr a foglyokat.
 
Az Úr megnyitja a vakok szemét, * és fölemeli azt, aki elesett.
Az Úr szereti az igaz embert, * a jövevényt megvédi.
 
Az Úr támogatja az árvát és özvegyet, * és elpusztítja a gonoszok útját.
Az Úr uralkodik örökké, * a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre.

Áldjad, lelkem, az Urat, * dicsőítsed az Istent!