Isten megvigasztal minket, hogy mi is megvigasztalhassuk a szomorkodókat.

Szentlecke:

2Kor 1,1-7

Testvéreim!

Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola és Timóteus testvér (üdvözletét küldi) Isten korintusi egyházának, valamint az összes szenteknek, akik egész Achájában vannak.

Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és Urunktól, Jézus Krisztustól!

Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene! Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk a szomorkodókat, azt a vigaszt nyújtva nekik, amelyet Isten nyújt nekünk. Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven árad ránk Krisztus által a vigasztalás is. Ha szorongatást szenvedünk, az a ti vigasztalásotokra és üdvösségetekre szolgál. Ha pedig vigasztalásban van részünk, az is a ti vigasztalásotokra van. Ez ugyanis erőt ad ugyanazoknak a szenvedéseknek elviselésére, amelyeket mi is elszenvedünk.

Veletek kapcsolatban szilárd a reményünk, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésekben, úgy társaink lesztek a vigasztalásban is.

Zsoltár: 

Zsolt. 33,2-3.4-5.6-7.8-9

Minden időben áldom az Urat, * dicséretét szüntelenül zengi ajkam.
Lelkem az Úrban dicsekszik, * hallják meg ezt a szelídek és örvendezzenek.
 
Magasztaljátok az Urat énvelem, * dicsőítsük az ő nevét mindnyájan.
Kerestem az Urat, és ő meghallgatott engem, * és kiragadott minden rettegésből.
 
Megvilágosultok, ha az Úrra néztek, * és arcotokat nem éri szégyen.
Az Úr meghallgatta a szegényt, aki hozzá kiáltott, * és minden szorongatásából kiszabadította.
 
Az Úr angyala minden istenfélőt körülsáncol, * és megszabadítja őt.
Ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr, * boldog az az ember, aki őbenne bízik.

Ízleljétek és lássátok, * milyen édes az Úr!